Az emberi elme olyan, mint egy ernyő, akkor működik a legjobban, ha nyitott.
Walter Gropius, 1965Ha az autizmusról beszélünk, nem lehet elkerülni, hogy ne beszéljünk az MMR-oltásról és általában az oltásokról. Találkoztam olyan szülőkkel, akik az MMR-oltással (kanyaró, mumpsz, rubeola) hozták összefüggésbe autista gyermekük betegségét, más szülő azonban nem látott kapcsolatot e kettő között. Kb. fele-fele arányban kötik a gyerek regresszióját a DPT-oltáshoz (diftéria, szamárköhögés, tetanusz). Dr. Wakefield ezzel kapcsolatos kutatásainak nagy visszhangja volt.
Walter Gropius, 1965Ha az autizmusról beszélünk, nem lehet elkerülni, hogy ne beszéljünk az MMR-oltásról és általában az oltásokról. Találkoztam olyan szülőkkel, akik az MMR-oltással (kanyaró, mumpsz, rubeola) hozták összefüggésbe autista gyermekük betegségét, más szülő azonban nem látott kapcsolatot e kettő között. Kb. fele-fele arányban kötik a gyerek regresszióját a DPT-oltáshoz (diftéria, szamárköhögés, tetanusz). Dr. Wakefield ezzel kapcsolatos kutatásainak nagy visszhangja volt.
A brit kormány erőt és pénzt nem kímélve próbálta a köztudatot megnyugtatni, hogy az MMR-oltás biztonságos. A rivaldafényben az MMR-oltás volt, de mellette több más vakcinát is megkérdőjeleztek, mivel higanytartalmú thimerosal konzerváló anyagot és sok más mérgező és vitatott anyagot tartalmaztak. Azóta a thimerosal tartalmú DPT-oltást már több országban betiltották. Ennek ellenére Nagy-Britanniában még sok csecsemőt beolthatnak a meglévő régi, thimerosal tartalmú oltóanyaggal. A legtöbb vakcina annyira új, hogy még nem volt elegendő idő a tesztelésükre, és most úgy tűnik, hogy várakozáson felüli a komplikációk száma. Ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy az oltóanyagok is kereskedelmi termékek, amelyeknél a haszonszerzést szem előtt tartják. Nemrég a brit kormány 3 millió fontot költött a MMR népszerűsítésére. Vajon azoktól a vállalatoktól kapta erre ezt a pénzt, akik kereskedelmileg érdekeltek ebben az ügyben?
Okozhat tehát az MMR-oltás autizmust?
Úgy gondolom, a dolgok nem ilyen egyszerűek ebben az ügyben. Több oldalról meg kell vizsgálnunk a védőoltások kérdését.
Vessünk egy pillantást arra, hogy mi a helyzet modern társadalmunk gyermekeivel. Hányan egészségesek a közvetlen környezetünkben? A gyerekkori asztma, ekcéma, cukorbetegség, allergia, szénanátha, emésztési zavarok, hiperaktivitással járó figyelemzavar, autisztikus spektrumzavar mind járványszerű méreteket öltött. A legtöbb autizmussal érintett gyerek testvérének ekcémája, asztmája van, vagy az említett betegségek egyikében szenved. És bár úgy tűnik, hogy ezek a tünetek különböznek egymástól, mégis van egy közös vonásuk: a gyenge immunrendszer. A környezeti hatásokra a sérült immunrendszer nem normálisan reagál. Az oltás nagyon megviseli az immunrendszert. A védőoltás gyártói átlagos immunrendszerű gyerekeknek készítik a szert, és ők valóban az elvárásoknak megfelelően reagálnak az oltásra. Viszont modern világunk modern életformájának következtében már egyre kevesebb gyerek immunrendszere nevezhető normálisnak, és ezek nem az elvárásoknak megfelelően fognak az oltóanyagra reagálni. Vannak olyan gyenge immunrendszerű gyerekek, akiknek a védőoltás az „utolsó csepp a pohárban”, és kialakul az autizmus, asztma, ekcéma, cukorbetegség stb. Azoknál a gyerekeknél, akiknek az immunrendszere kevésbé károsodott, az oltás nem váltja ki a rendellenességet, de tovább rontja a helyzetet, és növeli a betegségekre való hajlamot.
Tehát az MMR- és a többi oltás nem biztos, hogy közvetlenül az autizmus kialakulásához vezetnek, mégis a gyenge immunrendszerű gyerekeknél akkora kárt okozhatnak, hogy előidézhetik néhányuknál a betegséget.
Annyi botrány volt már az oltások körül, hogy nem meglepő, ha világszerte vannak, akik szerint a gyerekkori oltásokat teljesen meg kellene szüntetni. Ók azonban megfeledkeznek arról, hogy a védőoltások előtti időkben hétköznapi eset volt, ha a család egy, kettő, három, sőt, néha még ennél is több gyereket valamilyen fertőzőbetegség (kanyaró, rubeola, mumpsz stb.) következtében veszített el. Ez a természetes kiválasztódás törvénye, amit az anyatermészet a földön élő összes teremtményre kimért. Nincs olyan állat a természetben, amelynek minden utóda életben maradna. Sok még az alomban elpusztul, és csak a legerősebbek maradnak életben. A természetes kiválasztódás törvénye felel azért, hogy a földet a legerősebbek és legegészségesebbek népesítsék be. Mi, a modern kor emberei viszont nem tudunk ennek a törvénynek engedelmeskedni. Nincs az az anya, aki le tudna mondani gyermekéről, amikor annyi lehetőség van az életben tartásához, még ha szülötte nem is a legjobbak és a legerősebbek közé tartozik. A természetes szelekció egyik módját a gyerekkori fertőzőbetegségek képviselték. Azok a gyerekek, akik felgyógyultak, egészségesebbek lettek, immunrendszerük megerősödött, gyengébb társaik viszont nem élték túl a betegséget. Azért találtuk fel a védőoltást, hogy a gyengébbeket se veszítsük el. Tehát az oltásokról nem mondhatunk le, hacsak nem tudjuk elfogadni a természet törvényét. Egy sokkal racionálisabb utat kell találnunk a probléma megoldásához.
A múlt században világszerte gyermekek millióinak életét mentették meg a védőoltások, azonban életmódváltozásunk következtében egyre veszélyesebbek kezdenek lenni. A fejlett országokban rengeteg gyenge immunrendszerű gyerek él, és a számuk egyre csak nő. Itt az idő, hogy az egészségügyi szakemberek és a kormányok felülvizsgálják a védőoltásokról alkotott nézeteiket. Változtatni kell azon a szabályon, hogy mindenkit kötelező legyen beoltani!
Az alábbi eljárást javasolom: minden csecsemőnek átfogó immunológiai vizsgálaton kell átesnie, mielőtt döntenek a beoltásáról. Ez a vizsgálat a következőkből álljon:
1. Kérdőív: a szülők és a csecsemő kórtörténetének feltérképezése.
2. Teljes vizelet- és székletvizsgálat: a béldiszbiózis kockázatának felmérése a csecsemőnél.
3. A csecsemő immunállapotának a vizsgálata.
A kérdőívek és tesztek kiértékelését követően ezeknek a vizsgálati eredményeknek fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy az alábbi lépések közül melyiket alkalmazzák:
• Egy védőoltást se kapjon. Nem szabad beoltani azt a csecsemőt, akinek az anyja krónikus fáradtság szindrómában szenved, fibromialgiás, emésztési zavarai, asztmája, ekcémája, súlyos allergiája, autoimmun betegsége vagy idegrendszeri megbetegedése van. Ki kell szűrni és nem szabad beoltani azokat a csecsemőket sem, akiknek ekcémájuk, asztmájuk, emésztési zavaraik vagy bármi más rendellenességük van, mert ez arra utal, hogy a bélflórájuk és immunrendszerük sérült. Azokat a gyerekeket sem szabad beoltani, akiknek autizmussal élő testvérük van, vagy az alábbi betegségekben szenvednek: súlyos ekcéma, asztma, allergia, hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar, epilepszia, inzulinfüggő cukorbetegség. Ezeket a gyerekeket ötéves korukban újra meg kell vizsgálni, és ha immunrendszerük nem sérült, akkor ezekben az esetekben indokolt lehet az oltás, de csak egykomponensű oltóanyaggal. Legalább hat hetet kell kihagyni minden egyes oltás között.
• El kell halasztani az oltást addig, amíg a tesztek eredményei nem lesznek jobbak. Ezt olyan csecsemők esetében kell alkalmazni, akiknek az anyja általában egészségesnek mondható, és a gyereknél nem jelentkezik egy egészségügyi probléma sem, viszont a vizsgálatok valamilyen rendellenességet mutattak ki az immunrendszerében. Ezeket a gyerekeket hatnyolc havonta újra meg kell vizsgálni, és csak akkor lehet beoltani az egykomponensű oltóanyaggal, ha a szervezetük felkészült erre.
• A szokásos oltási protokoll egykomponensű oltóanyaggal, abban az esetben alkalmazható, ha a csecsemő és a szülei is teljesen egészségesek, illetve a vizsgálati eredményük alapján immunrendszerük megfelelően fejlett.
Ezeken a vázlatos irányelveken még sokat kell finomítani, hogy egy megfelelő oltási protokollt felállíthassunk. Az a 3 millió font, amit a brit kormány az MMR- oltás népszerűsítésére költött, pont elég lehetett volna egy ilyen oltási rendszer kidolgozásához, és úgy gondolom, hogy a lakosság egészsége szempontjából is sokkal hasznosabb befektetés lett volna.
Nagyon vitatott a jelenlegi gyakorlatban lévő kombinált oltások (MMR, DPT) létjogosultsága, helyettük inkább az egykomponensű vakcinára kellene átállni. Normális esetben a gyerek nem kaphatja el egyszerre a himlőt, mumpszot vagy rubeolát. Azokban az igen ritka esetekben, amikor egy időben kétféle fertőzés is fellépett, az orvosi szakirodalom arról számol be, hogy ennek következményeképpen testi és szellemi zavar jelent meg a gyermekeknél. A kombinált oltás támogatói persze azzal érvelnek, hogy világszerte gyerekek millióit problémamentesen oltanak be ezekkel az oltóanyagokkal. Viszont a GAPS-megbetegedések száma járványszerűen növekszik, ennek tükrében kell a régi szabályokat újragondolnunk. Egyre indokoltabbá válik az összes kombinált védőoltás betiltása.
Okozhat tehát az MMR-oltás autizmust?
Úgy gondolom, a dolgok nem ilyen egyszerűek ebben az ügyben. Több oldalról meg kell vizsgálnunk a védőoltások kérdését.
Vessünk egy pillantást arra, hogy mi a helyzet modern társadalmunk gyermekeivel. Hányan egészségesek a közvetlen környezetünkben? A gyerekkori asztma, ekcéma, cukorbetegség, allergia, szénanátha, emésztési zavarok, hiperaktivitással járó figyelemzavar, autisztikus spektrumzavar mind járványszerű méreteket öltött. A legtöbb autizmussal érintett gyerek testvérének ekcémája, asztmája van, vagy az említett betegségek egyikében szenved. És bár úgy tűnik, hogy ezek a tünetek különböznek egymástól, mégis van egy közös vonásuk: a gyenge immunrendszer. A környezeti hatásokra a sérült immunrendszer nem normálisan reagál. Az oltás nagyon megviseli az immunrendszert. A védőoltás gyártói átlagos immunrendszerű gyerekeknek készítik a szert, és ők valóban az elvárásoknak megfelelően reagálnak az oltásra. Viszont modern világunk modern életformájának következtében már egyre kevesebb gyerek immunrendszere nevezhető normálisnak, és ezek nem az elvárásoknak megfelelően fognak az oltóanyagra reagálni. Vannak olyan gyenge immunrendszerű gyerekek, akiknek a védőoltás az „utolsó csepp a pohárban”, és kialakul az autizmus, asztma, ekcéma, cukorbetegség stb. Azoknál a gyerekeknél, akiknek az immunrendszere kevésbé károsodott, az oltás nem váltja ki a rendellenességet, de tovább rontja a helyzetet, és növeli a betegségekre való hajlamot.
Tehát az MMR- és a többi oltás nem biztos, hogy közvetlenül az autizmus kialakulásához vezetnek, mégis a gyenge immunrendszerű gyerekeknél akkora kárt okozhatnak, hogy előidézhetik néhányuknál a betegséget.
Annyi botrány volt már az oltások körül, hogy nem meglepő, ha világszerte vannak, akik szerint a gyerekkori oltásokat teljesen meg kellene szüntetni. Ók azonban megfeledkeznek arról, hogy a védőoltások előtti időkben hétköznapi eset volt, ha a család egy, kettő, három, sőt, néha még ennél is több gyereket valamilyen fertőzőbetegség (kanyaró, rubeola, mumpsz stb.) következtében veszített el. Ez a természetes kiválasztódás törvénye, amit az anyatermészet a földön élő összes teremtményre kimért. Nincs olyan állat a természetben, amelynek minden utóda életben maradna. Sok még az alomban elpusztul, és csak a legerősebbek maradnak életben. A természetes kiválasztódás törvénye felel azért, hogy a földet a legerősebbek és legegészségesebbek népesítsék be. Mi, a modern kor emberei viszont nem tudunk ennek a törvénynek engedelmeskedni. Nincs az az anya, aki le tudna mondani gyermekéről, amikor annyi lehetőség van az életben tartásához, még ha szülötte nem is a legjobbak és a legerősebbek közé tartozik. A természetes szelekció egyik módját a gyerekkori fertőzőbetegségek képviselték. Azok a gyerekek, akik felgyógyultak, egészségesebbek lettek, immunrendszerük megerősödött, gyengébb társaik viszont nem élték túl a betegséget. Azért találtuk fel a védőoltást, hogy a gyengébbeket se veszítsük el. Tehát az oltásokról nem mondhatunk le, hacsak nem tudjuk elfogadni a természet törvényét. Egy sokkal racionálisabb utat kell találnunk a probléma megoldásához.
A múlt században világszerte gyermekek millióinak életét mentették meg a védőoltások, azonban életmódváltozásunk következtében egyre veszélyesebbek kezdenek lenni. A fejlett országokban rengeteg gyenge immunrendszerű gyerek él, és a számuk egyre csak nő. Itt az idő, hogy az egészségügyi szakemberek és a kormányok felülvizsgálják a védőoltásokról alkotott nézeteiket. Változtatni kell azon a szabályon, hogy mindenkit kötelező legyen beoltani!
Az alábbi eljárást javasolom: minden csecsemőnek átfogó immunológiai vizsgálaton kell átesnie, mielőtt döntenek a beoltásáról. Ez a vizsgálat a következőkből álljon:
1. Kérdőív: a szülők és a csecsemő kórtörténetének feltérképezése.
2. Teljes vizelet- és székletvizsgálat: a béldiszbiózis kockázatának felmérése a csecsemőnél.
3. A csecsemő immunállapotának a vizsgálata.
A kérdőívek és tesztek kiértékelését követően ezeknek a vizsgálati eredményeknek fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy az alábbi lépések közül melyiket alkalmazzák:
• Egy védőoltást se kapjon. Nem szabad beoltani azt a csecsemőt, akinek az anyja krónikus fáradtság szindrómában szenved, fibromialgiás, emésztési zavarai, asztmája, ekcémája, súlyos allergiája, autoimmun betegsége vagy idegrendszeri megbetegedése van. Ki kell szűrni és nem szabad beoltani azokat a csecsemőket sem, akiknek ekcémájuk, asztmájuk, emésztési zavaraik vagy bármi más rendellenességük van, mert ez arra utal, hogy a bélflórájuk és immunrendszerük sérült. Azokat a gyerekeket sem szabad beoltani, akiknek autizmussal élő testvérük van, vagy az alábbi betegségekben szenvednek: súlyos ekcéma, asztma, allergia, hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar, epilepszia, inzulinfüggő cukorbetegség. Ezeket a gyerekeket ötéves korukban újra meg kell vizsgálni, és ha immunrendszerük nem sérült, akkor ezekben az esetekben indokolt lehet az oltás, de csak egykomponensű oltóanyaggal. Legalább hat hetet kell kihagyni minden egyes oltás között.
• El kell halasztani az oltást addig, amíg a tesztek eredményei nem lesznek jobbak. Ezt olyan csecsemők esetében kell alkalmazni, akiknek az anyja általában egészségesnek mondható, és a gyereknél nem jelentkezik egy egészségügyi probléma sem, viszont a vizsgálatok valamilyen rendellenességet mutattak ki az immunrendszerében. Ezeket a gyerekeket hatnyolc havonta újra meg kell vizsgálni, és csak akkor lehet beoltani az egykomponensű oltóanyaggal, ha a szervezetük felkészült erre.
• A szokásos oltási protokoll egykomponensű oltóanyaggal, abban az esetben alkalmazható, ha a csecsemő és a szülei is teljesen egészségesek, illetve a vizsgálati eredményük alapján immunrendszerük megfelelően fejlett.
Ezeken a vázlatos irányelveken még sokat kell finomítani, hogy egy megfelelő oltási protokollt felállíthassunk. Az a 3 millió font, amit a brit kormány az MMR- oltás népszerűsítésére költött, pont elég lehetett volna egy ilyen oltási rendszer kidolgozásához, és úgy gondolom, hogy a lakosság egészsége szempontjából is sokkal hasznosabb befektetés lett volna.
Nagyon vitatott a jelenlegi gyakorlatban lévő kombinált oltások (MMR, DPT) létjogosultsága, helyettük inkább az egykomponensű vakcinára kellene átállni. Normális esetben a gyerek nem kaphatja el egyszerre a himlőt, mumpszot vagy rubeolát. Azokban az igen ritka esetekben, amikor egy időben kétféle fertőzés is fellépett, az orvosi szakirodalom arról számol be, hogy ennek következményeképpen testi és szellemi zavar jelent meg a gyermekeknél. A kombinált oltás támogatói persze azzal érvelnek, hogy világszerte gyerekek millióit problémamentesen oltanak be ezekkel az oltóanyagokkal. Viszont a GAPS-megbetegedések száma járványszerűen növekszik, ennek tükrében kell a régi szabályokat újragondolnunk. Egyre indokoltabbá válik az összes kombinált védőoltás betiltása.